Eddig elég részletes beszámolókat küldtem, de ez nem lesz mindig így, ne izguljatok nem fogok minden napomról és annak is minden percéről információt közölni. Ennek egész egyszerű oka van, nem szeretnélek titeket untatni felesleges dolgokkal, gondolatokkal. Ha már ellátogattok az oldalamra, érezzétek jól magatok arra a néhány percre amíg elolvassátok a friss infókat. Apropó, friss infók. A jövőben megpróbálok mindig napra kész lenni és még aznapi hírekkel szólgálni, ami eddig is ment volna , de úgy éreztem , jobban fest és átláthatóbb a sztori , ha még az otthoni indulástól kezdem. Hogy utol érjem magam , röviden és tömören összefoglalnám a kedd-szerda-csütörtök történéseit és ezt nem azért teszem , mert nincs kedvem bővebben írni róla vagy ennyire sietnék valahova, egész egyszerűen nincs is értelme rá több időt fecsérelni.

Hosszú séták és könnyű, hosszú futások. Azt hiszem elég rövid és tömör voltam. Az első hétnek magaslaton valahogy így kell kinéznie, nehezen , de sikerült betartanom Coach utasításait, hogy kvázi semmit se csináljak vagy ha igen azt nagyon könnyen:)

Következő írásomban részletesen beszámolok egy napomról.

Január 16-án reggel érkeztem meg Kenyába, ami nem feltétlenül jó, ugyanis borzasztóan fáradt voltam és nyűgös, de nem akartam lefeküdni, mert akkor este gondban lettem volna, ha netán mégsem akkor sem célszerű ilyenkor aludni, egész egyszerűen könnyebb az átállás ha azonnal alkalmazkodom a helyi időhöz.

Ennek tudatában fogtam a cuccaimat és miután meg reggeliztem és felvettem a szobakulcsom, elfoglaltam a szállásom és megkezdtem a kipakolást, fürdést stb...nehéz szavakba önteni mennyire vártam már ezt a pillanatot,olyasmihez tudnám hasonlítani, mint amikor valaki eltéved a sivatagban étlen-szomjan, majd egy nap után meglát egy oázist...így esett nekem a víz és tiszta ruha:) természetesen nem bírtam nyitva tartani a szemeim, úgyhogy ledőltem, de tudatosan csak egy órát aludtam.  Miután ebédeltem, ismét visszafeküdtem, megint aludtam egy -másfél órát.

Vacsora előtt tettem egy hosszabb sétát és olyan kilenc óra környékén fejbe vágtak ,majd magamtól ébredtem reggel nyolckor, ekkor már fitten és kemény munkára kiéhezve..úgyhogy fogtam magam és el mentem reggelizni:)

Szándékosan nem részleteztem , hogy hol lakom vagy , hogy milyen a hely , mert terveim szerint a videoblogomban bemutatom és beszélek róla  pár mondatban.

14:40 kor indult a gépem,Egyipt airrel utaztam Kairóba.Az étel egész jó volt ,ahhoz képest amilyen szokot lenni a repülőkön,ha egyáltalán adnak.Röpke 3 óra alatt megérkeztem,kapkodnom nem kellett,mivel sem nekem,de a csomagomnak sem a végállomása Egyiptom.Szerencsére találtam olyan helyet ahol volt ingyenes internet kapcsolat,úgyhogy az újonnan ,2nappal ezelőtt megvásárolt okos telefonomnak köszönhetően,majdnem lekéstem a gépet:),szóval feltaláltam magam.

Nairobi felé repűlve ,olyan érzésem volt,mintha nem akarnánk haladni,vagy a pilóta szánt szándékkal lassítaná a gépet,egy szóval,kínkeserves volt!Gyorsan eljutottam arra a pontra,amikor sem ülni,sem állni nem jó érzés,szinte semmit nem aludtam.Mindenesetre sikerült eljutni a kenyai fővárosba,helyi idő szerint hajnali 5:45 re.Aváltozatosság kedvéért ,ugyancsak nem sietve megkerestem a kapumat ,majd beadtam a már felvett nagy csomagomat és vártam.

Reggel 7óra 20perckor szólítottak minket,ami nagy megváltás volt számomra,de itt már átestem egy bizonyos holtponton és nem feltétlen lehetett leolvasni az arcomról hogy most örülök-e avagy siratok valakit.Itt még annyit a magyar leleményességről, csak zárójelben ,hogy nem sokkal a beszállításom előtt vettem egy literes vizet,ami utólag kiderült ,majdnem annyiba került mint itt egy 10literes ballon,  és amiből még csak nem is ittam ,azt mondta egy igen kedvesnek tűnő helybéli hölgy aki felé épp nyújtottam az útlevelem,hogy dobjam ki,mondtam ,természetesen,majd arrébb mentem betettem a kézi poggyászomba,majd ismét megpróbáltam elérni hogy vegye ki a kezemből az útlevelem és a jegyem,ezúttal sikeresen.

Harmadik átszállásom,volt ezúttal már Kenyán belül,úti cél Eldoretbe.Ez már nem egy hosszú út ,mivel körülbelül 50perc sem telt el és már meg is érkeztem,de muszáj repülővel megtenni ,mert autóval,pontosítanék matatuval,akár 5 órát is igénybe venne.Egy szimpatikus fiatal ember várt már rám,egy még szimpatikusabb felirattal a kezébben:Mr.Tamás Kazi.Ekkor délelőtt fél 9et írunk és miután bedobtam a csomagom a jobb kormányos kisbuszba ,elindultunk végső állomásomhoz Itenbe,ami még egy teljes órát vett igénybe...

2012 Január 15. Budapest Liszt Ferenc repülőtér 2A Terminál.

Egy vicces és egyben véletlen egybeeséssel kezdeném a történetem.Édesanyámmal szeptember óta nem találkoztam és ez így is maradt volna márciusig ,de úgy döntött előbb jön haza Kanadából és pont arra a napra kapott jegyet,amikor én utaztam Kenyába,ráadásul délben érkezett meg Budapestre én pedig kicsivel később indultam,szóval még beszélni is tudtunk.

Miután üdvözöltük egymást nem sokkal később el is köszöntünk és persze a barátnőmtől Nikitől is ,aki természetesen ott volt a reptéren.

Nem maradt hátra más ,mint amit annyira de annyira nem szeretek,a reptéri procedúrák sokasága,pláne egy ilyen hosszú úton...

Szeretném ha tudnátok,hogy a blog fő célja a jelenlegi nagyszerű és korszerű lehetőségek kihasználása és ezúton információ közlés az otthoniakkal.Legfőképp a sok utazás miatt és távollét miatt gondoltam rá,hogy elindítom ezt az oldalt,de nem csak és kizárólag a családnak és barátoknak fog szólni,viszont ha már bele kezdek valamibe,szeretném jól csinálni,szóval kicsit csinosítom az oldalt,próbálok minél többet írni,képeket feltölteni,frissíteni.Az az igazság,hogy én is szoktam hébe-hóba nézegetni más atléták honlapját vagy facebook oldalát,hátha látok valami érdekeset,akkor miért is ne okozhatnék én is egy kis örömet azoknak akik követik az életem,karrierem alakulását, vagy épp csak tudni akarják,hogy  a világ  mely részén vagyok.

Szeretném,ha egy laza hangvételű blog lenne,természetesen kellő komolysággal,többnyire a futásról és a karrierem építéséről fog szólni,versenyekről,a világversenyek hangulatáról az érzéseimről,habár a magánéletemet nem feltétlen fogom közzé tenni,hacsak nem érzem jelentőségét.