Guten tag!

Sziasztok,udvozlok mindenkit. Rogton azzal kezdenem hogy a gepemmel valami problema van es nem tudok internetet hasznalni szoval maradt a telefonom ami jobb mint a semmi de meg nem leptem be tul surun a blogomba telorol es meg szerencse h megjegyeztem a jelszavamat <>amit ugyebar a gepemen elmentve hasznalok es igy nem kell sem megjegyeznnem sem beirogatnom minden alkalommal igy sikeresen megtortent a csatlakozas:)
Na szoval ami miatt ennyire fontos volt reszleteznem hogy telefonrol irok az azert volt hogy mar elore elnezest kerjek az esetlegesen elofordulo helyesirasi hibakert, ekezetek lemaradasaert stb...
Mar ket napja svajcban vagyok egeszen pontosan st. Moritzban <>ropke 10 oranyi autokazasra Budapesttol ha az ember nem all meg tul surun ami egy kis szelet Svajc hegyeinek sziveben. Magaslatnak nevezheto hiszen maga a palya 1856 meteren helyezkedik el de peldaul a varoska kozpontja mar 2000-2100 meter magasan van. Maradva egy kicsit a szamoknal 3-4ezer meteres hegyek olelik korbe es egyben nyujtjak ezt a leirhatatlanul szep festoi kepet!
Erdekesek az idojarasi viszonyok mivel amikor megerkeztunk az edzommel aki sajnos csak a sofor szerepet jatszotta el nagyon orultunk neki amit lattunk illetve ereztunk. Nevezetesen het agra sutott a nap es nagyon kellemesnek mondhato ido fogadott minket. Kesobb kiderult hogy nagyon jo volt az idozitesunk a kiutazassal kapcsolatban mert mult heten meg 30-40 centimeteres ho allt az egesz varosban es gyakorlatilag tombolt a siszezon.
Egyik naprol a masikra bekoszontott a nyar amit en inkabb tavasznak nveznek. Szoval a lenyeg hogy jo volt az ido errema reggel mikor felebredtem es elhuztam a fuggonyoket nem tudtam mit kezdeni a latvannyal, szakadt a ho oriasi pelyhekben ugy hogy nem lehetett semmit sem latni csak a nagy feherseget:( lehet hogy elkiabaltam mennyire mazlista vagyok!
Mar harmadszor van szerencsem itt megfordulni es most is ugyan ott lakom mint 2009 ben es tavaly. Minden nagyon kozel van Tatahoz tudnam hasonlitani csak meg annal is szebb pedig Tata sem kutya.
Harom hetet fogok itt eltolteni annak remenyeben hogy remek allapotban kezdhetem meg a szezont es mire elkezdodik a finnorszagi europa bajnoksag kifogastalan allapotban leszek!:)
Elsore ennyit gondoltam volna igazabol csak egy probat akartam tenni az irassal kapcsolatban vagy hogy egyaltalan hogy fog majd megjelenni de sok minden jar a fejemben mint altalaban:)
Folyt.kov....

Üdvözlök mindenkit sziasztok,

Rég nem adtam hírt magamról , amiért elnézést kérek azoktól , akik rendszeres olvasóim , de rengeteg változás történt az életemben , amiről írnék is majd néhány gondolatot , tulajdonképpen erről is szólna a mai bejegyzésem.

Szóval , a klasszikus "hol is kezdjem" frappáns mondással kezdeném , de tényleg , már nem is emlékszem , hol hagytam abba hiszen ha nem is jelentkezem vagy több idő telik el két írás között azért tudjátok nagyvonalakban mi is történik velem. 

Azzal kezdeném amit a legfontosabbnak tartok a változások között , mint ahogy a "csapat" cimszó alatt megtalálható , bővült a "team" egy igen fontos láncszemmel , nevezetesen Szabó Györggyel , aki a mentális felkészítőm/felkészítőnk. Igen mindkettő igaz, vajon miért is?  Abban a szerencsés helyzetben találtam magam, hogy lassan két hónapja állandó kapcsolatban vagyok és heti rendszerességgel több napot együtt tölthetek a példaképemmel Kővágó Zoli olimpiai ezüstérmes diszkoszvetővel és közös barátunnkal Szabó Gyurival , aki nagyon komoly szakmai múltra tekint vissza , legfőképpen válllalati vezetők, magas beosztásban dolgozó üzletemberek , politikusok tréningezésével foglalkozott/foglalkozik, viszont vágyott már egy új "ingerre" ami neki is kihívás lehet hiszen élsportolókkal még nem feltétlen dolgozott együtt legalábbis nem atlétákkal. Azért annyit még érdemes tudni Gyuriról , hogy amióta "kezelésbe" vette a debreceni labdarúgókat azóta veretlenségi rekordokat döntött a csapat és a bajnokságban még nem talált legyőzőre.

Gyuri feladata , -azt hiszem most nagy meglepetés senkit sem fog érni- legfőképp az hogy  "fejben" toppon legyek. Magas szintre tudtuk fejleszteni a koncetrációs képességemet , rengeteg meditációs gyakorlatot csinálunk illetve alkalmazok a mindennapokban is. Az önbizalmammal sem mondanám hogy problémák lennének , ami talán megkopott az elmúlt kettő évben. Ezen kívül különböző koordinációs gyakorlatokat, erősítő edzéseket és lazításokat csinálunk , de már több box edzésen is túl vagyok, amit csak érdekesség ként említenék meg, hiszen nem vagyok benne biztos hogy túl sok középtáv futó társam csinálna ilyen jellegű edzést  de ezzel nem is arra akarok kilyukadni hogy ettől fogok jól futni:)

Fő a változatosság!

Sok új dolgot iktattunk bele a felkészülésembe és azt hiszem az eredmények is azt igazolják , hogy érdemes volt kipróbálni majd alkalmazni. 

Az előző írásomban ha jól emlékszem valahogy úgy fogalmaztam , hogy- "halhatatlannak érzem magam"- és ezt jelen pillanatban szerencsére csak megerősíteni tudom, annak ellenére hogy volt egy kisebb sérülésem az elmúlt egy hétben nem úgy alakultak a dolgaim ahogy azt terveztem de nem hiszek a véletlenekben , úgyhogy ennek így kellett lennie. Pengeélen táncolunk nap mint nap és már törvényszerű volt hogy valami történni fog , hiszen komoly mennyiséget tettem a lábaimba viszont már az intenzítás is kezdett versenytempó közeli lenni , de az intenzív kilométerek száma sem volt túlságosan alacsony. Száz szónak egy a vége rendbe jöttem és folytattom az utamat , mert már nagyon közel a versenyek.

A következő dolog amire alapvetően már a tavalyi évtől oda figyelek,  kvázi a felkészülésem kezdetetétől,,de rendkívül szigorúan csak karácsony óta tartom  az be az nem más mint a táplálkozás. Ebben is sokat segítettSzabó Gyuri , de Pikó Karcsi bácsi is. Össze lett állítva egy étrend ami speciálisan rám lett modellezve. Szénsavas üdítőket , alkoholt,édességeket(csokikat,cukrot,gumicukrot), lisztet, fehér kenyeret stb. nem eszem, nem iszom.

A táplálékkiegészítők-vitaminok fontos szerepet játszanak a felkészülésemben , de főleg a regenerációmban.

Rendkívül kiegyensúlyozott az életem , azt kell hogy mondjam (utólag) kemény meló volt ezt kialakítani, de szerencsémre szépen összeálltak a dolgok és ami a legfontosabb , hogy a bioritmusom is "ráállt" erre az életvitelre.

Szinte hetekben gondolkodom mert annyira rohannak a napok , hogy csak azt veszem észre , már megint hétfő van, kezdődhet egy újabb kemény hét.

Amit különösen pozitívnak tartok, hogy élvezem a munkát. Ebben nyílván fontos szerepe van annak a ténynek is hogy nagyon komoly eredményeket érek el és nincs olyan edzés amiben ne futottam volna egyéni csúcsot az elmúlt hetekben, de azért az a lélektani előny is fontos szerepet  játszik ebben hogy már rendelkezem az olimpiai szinttel, amit "B"-ről Már az első versenyeim egyikén szeretnék feljavítani "A"-ra!

Egyébként azt sajnálom a legjobban , hogy ezt a fajta életvitelt illetve szakmai stábot , amit folytatok és akikkel együtt dolgozom nem sikerült hamarabb kialakítani , mert akkor igen komoly eredményeket érhettem volna el az elmúlt pár világversenyemen, de ezzel nem is akarok foglalkozni csak annak örülök , hogy jelenleg ez adott és hállát adok az égieknek és persze szponzoraimnak hogy ezt lehetővé teszik és nem kell agyalnom, negatív energiákkal terhelni az egyébként is komolyan leterhelt szervezetem.

A jövőben sűrűbben látogassátok majd a facebook pagemet -aki még nem likeolta az majd tegye meg- mert Gyüszi Dávid edzőtársam sokat fog rajta dolgozni vagy inkább fogalmazhatnék úgy is , hogy többet , mint eddig, pontosan amiatt , hogy tudjátok mi történik velem , mert nekem kevesebb időm vagy épp energiám van blog írásra. Lesznek majd érdekességek -képek,videók,videóblogok- formájában és a versenyeimmel kapcsolatban pontos adatok naprakészen.

Hamarosan Svájcba fogok utazni egy magaslati edzőtáborba ahol ismét előtérbe fogom helyezni a videó bejelentkezéseket és jobbnál jobb fotók készítését amiket szintén a pagen fogok közzé tenni.

Remélem sikerült néhány kellemes percet okoznom eme írásommal. Vigyázzatok magatokra én is azt teszem.

Sziasztok:) 

Lássuk csak mi is jár a fejemben.

Az elmúlt két hétben sok minden történt velem, ezek közül megosztok veletek párat, amiről úgy hiszem érdekes lehet az atlétika szerelmeseinek vagy csak a futást szeretőknek.

Miután aludtam egyet kenyai hazaérkezésem után rögtön "teszteltük" az állapotomat a téli sátorban azaz a téli időszakot átvészelendő helyen ami azért több mint a semmi és ez a lényeg. Nagyon könnyedén futottam egyéni csúcsom közelében 4200 méteren -persze itt a szabadtéri egyénimre gondolok és akkor igazán jó állapotban voltam amikor megfutottam - , ami egy hagyományos futásunk Coachal, ráadásul ez csak egy rögtönzött futás volt. Alapvetően kint edzem folyamatosan mióta itthon vagyok mindegy hogy milyen volt az idő , nem foglalkoztam vele és a srácok sem akikkel együtt edzem. A következő erősebb futásom már kint volt és egy hosszú fartlek volt amit vegyítettünk különböző feladatokkal, szóval nem csak egyenletes tempóban futottuk és itt már sikerült egyénit is "sétálnom". Nem véletlen a kifejezés , nagyon könnyen esett. A következő, megítélésem szerint érdekesebb edzésem a következő volt , 10x400 métert kellett volna futnom 1 perces pihenőkkel olyan 66 másodpercesekre , viszont annyira jól esett hogy már a 4. vagy 5. után élre álltam és elkezdtem futni a 65-ösöket, majd 64-eseket és meg sem álltam 20-ig , amikor is úgy döntöttem hogy már unalmas és inkább abbahagyom. Azért a húszadikat 62-esre megléptem. Mint már írtam - sőt egy részletet is láthattatok a videoblogomban - részt vettem egy spiro-ergometriás teszten, ahol remek eredményeket sikerült produkálnom  Dr. Kovács Péter szerint és minden jel arra utal, hogy kifogástalan állapotban vagyok. Amikor ismételten egy komolyabb lehülés következtében úgy döntöttünk , hogy érdemes lenne meglátogatni a sátrat ugyanis egy erősebb edzésem lenne , hát benéztem és az állapotomnak rendje és módja szerint beraktam a zsákba ezt az edzést is. A cél az volt hogy fussak le 5x600 métert majd 3x200 métert 1 perces pihenőkkel olyan 1:45-ös és 30-asokra. Ebből lett 1:40 és 28 nagyon könnyed futással.

Még sorolhatnám hogy milyen ragyogó futások vannak a lábamban , szinte minden nap kettő edzésem van , gyakorlatilag folytatom azt amit Kenyában elkezdtem. Rendkívüll erősnek érzem magam , ma például 15x300 méter volt az adag 1 perces pihenőkkel és az utolsó öt átlaga már 43másodperces lett  az utolsó pedig 41mp. nem mondanám hogy különösebb problémát okozott volna, vagy mélyebb nyomokat hagyott volna bennem. Ezek az eredmények azt gondolom nagyon bíztatóak és ahhoz mérten hol tartok a felkészülésben -ott ahol kell hogy tartsak- igen jónak számítanak , pláne az a tény hogy nem tudok elfáradni. Annyira magas szinten van az állóképességem ahol  az eddigi karrierem során még  sosem volt. Próbálom a mindennapjaimat is ehhez az állapothoz igazítani és rendkívül tudatosan élni az életem , figyelni arra hogy mit eszek , amit Dr. Pikó Károly étrendjének köszönhetek és sok folyadékot bevinni a szervezetembe hiszen nagyon sűrű a vérem a magaslat után -ezért mennek ennyire jól a hosszú futások- sokat pihenni.

Nem álmodozom , nem tekintek előrébb mint a következő edzésem , két lábbal a földön járok csak szimplán élvezem hogy "halhatatlannak" érzem magam és ezt ki is használom maximálisan nap mint nap....

Röviden és tömören, jó volt! 

Ennyivel azért természetesen nem csaphatom össze és Ti sem ússzátok meg, de azért szerintem azok, akik rendszeres olvasóim és aktív követőim, azok nem is örülnének neki. Megérkeztem Budapestre és nem történt semmi különös az úton hazafelé illetve már otthon velem sem. Szerencsére. Sokan nem tudják, nem tudhatják, de tavaly komoly problémáim adódtak a Kenyából való megérkezésem után és kórházban kellett eltöltenem 4 napot és nem mondanám, hogy kifejezetten örmteli lett volna. A lényeg, hogy most nem ez történt  és bízom benne, hogy már nem is lesz gond mindenesetre nagyon meglepődnék rajta. Voltam a téli sátorban (az atléták számára kialakított edzőpálya a téli időszakra)  ahol futottam egy "laza" 4200 métert de nem szögesben és még csak nem is feltétlen az egyéni csúcsom(szabadtéri) megdöntése volt a cél, de sikerült nagyon közel futnom hozzá és nem mondanám hogy túlságosan elfáradtam volna tőle szóval egész magas szintre dolgoztam fel a keringésemet a magaslaton aminek nagyon örülök. Kedden elutazom Debrecenbe, hogy pár vizsgálatot végezzen rajtam a Doki, szerdán pedig a Sportkórházban lesz jelenésem Petinél, ahol spiro-ergometriás vizsgálatot fogunk csinálni.

Ami nagyon szokatlan volt miután megérkeztem az az időjárás volt. Mikor elutaztam melegebb éghajlatra  nem volt ennyire hideg és még csak hó sem, majd Afrikában +30fok volt a hőmérséklet és a hazaérkezésemkor pedig már a nem túl fagyos -7fok, ami eléggé szokatlan volt a szervezetemnek és én sem feltétlen éreztem magam komfortosan. A mai nap már egészen kellemes , főleg a napos idő miatt, de az biztos hogy enyhébb mint az elmúlt hetekben, de ezt Ti jobban tudhatjátok. Azért remélem mihamarabb elolvad a hó és melegszik az idő.

Összeségében nagyon jól éreztem magam és hasznosnak gondolom a táborozásomat. Ha eltekintek attól, hogy voltak térd fájdalmaim és a gyomorfájásom egyéb gond nem adódott és többnyire a terv szerint tudtam dolgozni, bár legtöbbször azt is túlteljesítve. 

Sokat futottam és nem kellett semmivel sem foglalkoznom csak magammal és az edzésekkel, a napjaim többnyire futással, étkezéssel-folyadék pótlással, alvással-olvasással teltek. Nem túl izgalmas és eseménydús, de nekem így is nagyon gyorsan telt az idő. A napot kerültem amikor csak tudtam mert sok energiát el tud venni és nem mellesleg könnyen meg is tud égetni, természetesen ennek ellenére most is hámlik az orrom és a hátam, hiába a krémek és az odafigyelés. Érzem hogy kicsit furcsa visszarázódni a "valóságba" amikor el kell intézni bizonyos dolgokat némelyikhez semmi kedvem és még nyűgös is leszek tőle, más meg kellemes teher, de akkor is lefáraszt. Szóval azt kell, hogy mondjam amellett hogy szeretek utazni, világot látni, új embereket megismerni azért mégis csak otthon a legjobb lenni.

Nagyon tetszettek a napfelkelték. Olyan 6:45-kor dugta ki a fejét a nap a hegyek mögül és kezdett melegedni a friss még enyhén hűvös levegő. Kialakultak az ottani szokásaim is , mivel "kicsit" a szokások rabja vagyok és komoly gondok vannak, ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy azt elterveztem, vagy ha csak nincs az reggelire amit én minden nap szoktam enni, olyankor nem jó velem összefutni. A társaság akik ugyanott laktak ahol én és többnyire európai atléták voltak, nagyon aranyosak és jófejek voltak, azt hiszem ennek is köszönhető, hogy nem untam magam halálra. A helyi emberek is rendkívül kedvesek és segítőkészek, lesték minden vágyam, gondolatom. Láttam egy nagyon szép vízesést és majmokkal is összefutottam, de ekkor természetesen hoztam a formámat és nem tudtam megörökíteni semmivel csak az agyamban elraktározni az újabb élményeket amiket összehalmoztam az elmúlt években. 

Az atlétikai szövetségből szeretnének velem egy interjút csinálni a kenyai edzéseimről és az nyílván sokkal inkkább szakmai hangvételű lesz, úgyhogy nem akartam nagyon belemenni a részletekbe ebben az írásomban, ellenben megtekinthetitek majd a napokban a honlapon , amikor megjelenik a cikk, de majd a linket megtalálhatjátok a facebook pagemen illetve itt a blogomban is.

Amikor elutazom egy edzőtáborba az minimum 3 hétnél kezdődik, a leghosszabb 2 hónap volt eddigi karrierem során. A célállomás általában magaslat vagy meleg égöv, mivel sajnos a mi éghajlati övünk nem felel meg teljesen egy közép-hosszútáv futó igényeinek, gondolok itt természetesen a téli hidegre, ha van hó , ha nincs illetve a kis országunk legmagasabb ponjaira. Nos, mikor eljutok, legtöbbször meseszép helyekre, egzotikus tájakra, vagy csak szimplán egy másik kontinensre, ami nagyon távol van az otthonomtól sajnos legtöbbször egyedül teszem vagy ha nem , akkor is sok időt töltök egyedül. Nem tudom megmondani ennek a miértjét, de így van. Szeretek a saját kis világomban élni és a néha igen fárasztó gondolataimmal lefársztani saját magam. Sokan azt hiszik/hitték , hogy egy nagyképű, beképzelt valaki vagyok, amivel persze nem is foglalkoztam/foglalkozom, mert nem érdekel ki mit gondol.Talán ezt nevezik egyéniségnek, nem tudom. Van egy sajátos stílusom azt hiszem és ez nagyon sok embernek nem tetszik. Pontosan az előbb leírtak miatt lehet ez , mivel általában annyira koncentrálok és  lekötnek a gondolataim - és most persze legfőképp a futásra gondolok és a pályára amikor edzésen vagyok vagy épp versenyen - hogy néha észre sem veszem hogy vannak körülöttem emberek. Viszont mára azt vettem észre , hogy teljesen mindegy hol vagyok legyen az egy szórakozó hely vagy egy étterem, akár az utca, a gondolataim 85%a a futáson jár és ez már talán beteges. Az egy dolog , hogy a labdarúgást befejezve beleszerettem a futásba és úgy gondolom az már kiderült, hogy van némi közöm hozzá és nem volt késő elkezdeni. Az elején még szkeptikus voltam, de valahol nagyon mélyen, tudtam, hogy sikeres lehetek. Az akartam lenni, nem tudtam elképzelni, hogy úgy fogom leélni az életem , hogy nem tettem semmi maradandót, amivel emlékeznének majd rám az emberek x év múlva. Persze ne értsetek félre szép meg jó, amit ennyi idő alatt véghez vittem, de nem gondolom, hogy ez lenne az ami miatt emlékeznének rám. Még sok feladat áll előttem. Amit most írok az természetesen improvizáció, szóval ha egy kicsit elvesztetek volna akkor nem vagytok egyedül, de hogy hova is akarok kilyukadni, az most következik és ez főleg az igen népes "rajongói" táboromnak szól. Amikor elkezdtem a futást sajnos nem volt előttem igazi példakép , akire felnéztem volna és akinek lestem volna minden mozdulatát. Mondjuk egy futó akit nézek a tévében és drukkolok neki és azon ábrándozok, bárcsak én lehetnék az a krapek és én futhatnék azokkal a nagymenőkkel. Persze hazai atlétára gondolok. Mire felocsudtam már én voltam az, akit mindenki meg akar verni és az ellenségének/ellenfelének tekint és ez azt kell hogy mondjam nem volt kis teher számomra. Azt hiszem bele is rokkantam és ezt a 2008-as pekingi olimpia éve bizonyította is, amikor egy hajszálon múlott a kvalifikáció és nemhogy  az nem sikerült de még a magyar bajnoki címemet sem tudtam megvédeni. Teljesen összeroppantam és emlékszem akkor ismerkedtem meg Korányi Balázzsal, aki még jelenleg is a számom országos csúcstartója és azóta is talán az egyik legnagyobb "drukkerem". Sok erőt adott a folytatáshoz és ez az , ami miatt bele kezdtem ebbe az írásomba, hogy hátha képes lehetek én is arra, hogy motiváljak fiatalokat-időseket, fiúkat-lányokat, arra hogy igenis küzdjenek és harcoljanak azért amiben hisznek, semmi sem lehetetlen, vagy ha netán nem sikerül elérni, legyen megnyugvás bennetek , hogy Ti mindent megtettetek! Én is ezt teszem, minden nap küzdök azért hogy jobb legyek, rengeteg áldozatot hozok ennek érdekében, sokszor a legfontosabb embereket bántom meg csak azért mert rosszul ment egy edzés vagy csak nagyon fáradt vagyok, szerencsére Ők tudják , hogy ilyenkor mi az ok, de esküszöm nektek nem tudom elképzelni, hogy van ember ezen a földön aki jobban akarná a sikert, mint Én!  Talán ez az oka annak hogy amióta "berobbantam" a köztudatba (1,45,55) azóta kicsit görcsössé váltam. Úgy érzem , hogy a tavalyi évem visszarángatott arra az útra amin kell hogy tovább menjek és egyre közelebb kerülhessek az álmaim kapujához....

Dolgozzatok keményen és biztos vagyok benne, hogy Ti is rátaláltok a saját utatokra! 

Javában tart az atlétikai fedett-pályás szezon, ahol szeretnék két személyt külön megemlíteni ( és előre elnézést kérni azoktól akiket most nem említek meg, de ezeket a híreket is csak különböző internetes oldalakból tudom ) akik közül ha jól tudom csak Baji Balázs (60gát) teljesítette a világbajnoki kiküldetési szintet, de biztos vagyok benne, hogy Kürthy Lajos (súlylökés) is hamarosan csatlakozni fog Balázs remek teljesítményéhez. Szeretnék innen a távoli Kenyából gratulálni nekik és természetesen az edzőiknek is az eddigiekhez és szorítani Lajosért, valamint még azokért a fiúkért-lányokért akiknek lehet rá esélyük!

Pontosan amiatt, hogy látom a lehetséges ellenfeleim neveit a különböző versenyek rajtlistáin illetve már az eredményeket, fura érzések kezdenek el kavarogni bennem, főleg gyomortájt és most szerencsére nem azért, mert elrontottam valamivel, csak izgatottabb leszek, azt hiszem ezt nevezik versenydrukknak. Mivel akad egy kis időm a merengésre ezért eszembe is jutnak dolgok, mégpedig az hogy mennyire jó is lenne esetleg versenyezni, megmérettetni, de azt hiszem helyes döntést hoztunk akkor, amikor megvitattuk a csapatommal , hogyan is nézzen ki ez az év. Nyílván majd utólag fog eldőlni, mennyire volt szerencsés ötlet kihagyni a fedett szezont, de talán túlságosan is megterhelő lett volna számomra három világversenyre való felkészülés, nem beszélve arról, hogy mennyire fontos a két szabadtéri esemény. Esetleges sérülés veszély kockázata is nagyobb eséllyel áll fenn előbbi esetben.

Hallottam illetve olvastam az otthoni fedett-pályás helyzetekről is, milyen állapotban van a sátor és hogy lehettek volna más alternatívák is, de ebbe nem szeretnék bele menni mélyebben, mivel megfogadtam, hogy a jövőben nem fogom (mindig) kinyitni a számat, nem szeretném az energiáimat arra fecsérelni hogy vitatkozok a vezetéssel vagy bárkivel, csak magammal törődöm és az edzéseimmel, valamint semmilyen formában nem szeretnék politikai megnyílvánulásokat a blodomban, szerintem ez nem ide tartozik!

Jó edzéseket mindenkinek, próbáljátok elfeleteni, hogy otthon milyen körülmények vannak, akinek pedig kint kell edzenie ebben a zord, már-már szibériai hidegben annak sok kitartást, ami nem öl meg az erősít!

Pár nappal ezelőtt a facebook oldalamra kiírtam , hogy mennyire szerencsés vagyok és hogy elég rossz a közérzetem stb., talán emlékeztek rá, de aki nem látta, akkor sincs nagy jelentősége, igazából csak azért említettem meg , mert ezzel kapcsolatosan szeretnék pár dolgot megjegyezni.

Történt ugyanis, hogy meglátogattam egy helyi atléta "barátomat", akit még tavaly ismertem meg az atlétikai pályán és sokat edzettünk együtt, nagy hasznomra volt a kemény munka során. Mielőtt eljöttünk Kenyából, vásároltunk neki elég sok mindent Nikivel, amire úgy gondoltuk szüksége lehet. Pénzt nem akartunk neki adni ezért vettünk táplálékot és higiéniai szereket, eszközöket. 

Idén, ismét sikerült összefutnunk , szószerint értve:) és azóta elég sokat lógunk együtt, vagyis futunk és mikor kérdeztem tőle hogy még mindig ugyanott lakik-e ahol tavaly azt felelte, hogy nem mivel nagyon hideg volt és el kellett onnan jönnie. Itt csak egy mondat erejéig megjegyezném a régi ház alatt egy 2 négyzetméteres fa tákolmányról beszélünk.

Szóval, azonnal invitált az új lakhelyére, amit szíves-örömest elfogadtam.

Sajnos kevésbé voltam ennyire vidám miután megláttam hol él, és még csak nem is azzal volt a problémám, hogy milyen körülmények veszik körül, hogy nincs áram vagy fűtés esetleg az hogy csak 1 méterrel lett nagyobb a lakása, hanem az, hogy Ő csak mosolyog és büszkén "vezet körbe" vagy inkább csak invitál be és zárja be az ajtót  úgy, hogy egy elhajlított szöget kissé elfordít, mivel örül neki, hogy megmutathatja nekem, mit sikerült elérnie, mert ezt bérli és megtudja kerseni az árát és téglából van! (havi 8euro)

Hajjajaj!:( Nem tudom leírni , hogy pontosan mit éreztem amíg ott voltam, de azt tudom , hogy miután eljöttem nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy mik azok a dolgok amik miatt fáj a fejem otthon és ha elhagyom Itent , ugyanúgy az lesz a legnagyobb bajom, hogy irreális összegeket költsek el havonta nem feltétlen értelmes vagy hasznos dolgokra!

Mindenesetre ma én voltam, aki invitálta Juliust, mégpedig a helyi piacra és egy kis boltba, ahol vettünk gyümölcsöt, zöldséget, rizst, cukrot és még rengeteg apróságot, amitől lesz egy kis energiája az edzésekhez. Állítása szerint még soha nem kapott,azt gondolom mondanom sem kell, hogy nem is vett ennyi mindent egyszerre az élete során. Teszek fel a facebook oldalamra képeket ahol megtekinthetitek a mai túránkat és habár a fénykép nem tudja visszaadni azt az örömöt , amit érzett mikor hazafelé tartottunk, de a szavak amiket mondott azok annál inkább!

Már én éreztem magam kellemetlenül, annyiszor megölelt és foolyamatosan csak hálálkodott, pesze nem azért csináltam , hogy istenítsen , szimplán a jó szándék vezérelt. Egyébként már a tesvérének tekint:)

Most mindezt csak azért írtam le, mert még csak egy márkásnak sem mondható póló árát költöttem el,viszont annál több mindent tudtam belőle megvenni és mégnagyobb örömöt okozni egy fiatal srácnak, akinek nincsenek szülei  sem nagyszülei és keményen dolgozik  meg persze edz mellette , úgy hogy alig van mit ennie, ha netán nektek is adódik az életben hasonló lehetőségetek, akkor tegyetek jót és segítsetek!

Lassan elkezdődik a visszaszámlálás azaz közeledik az utolsó hetem Afrikában. Várom is meg nem is. Várom, mert hiányoznak a szeretteim és pár dolog, de ugyanakkor annyira nagy nyugalom vesz körül és olyan jó érzés ennyi kedves emberrel találkozni akik mellett elfutok és rám kösznnek vagy intenek vagy a kisgyerekek akik mezítláb futnak utának és próbálják megérinteni a "Muzungu" kezét....Csodálatos hely ez a Kenya!

Utolsó bejelentkezésem óta elég sok minden történt velem, amiről szeretnék is majd egy kicsit részletesebben beszélni. Nem véletlen a kifejezés, úgy érzem kicsit egyszerűbb és rövidebb lesz a történet ha nem a blogomban erőltetem eme történések részleteinek ecsetelését.

Talán észrevettétek, hogy a kezdeti nagy lendületből kicsit visszavéve, ritkábban hallotok rólam. Ennek az az oka, hogy a pletyka rovatba valóban búlvár jellegű, futással kapcsolatos, érdekességekkel szeretnék szolgálni és az elmúlt héten nem történt ilyesmi, hacsak nem számít annak, hogy Saif Saheed Shaheen (vilácsúcstartó/3000akadály) ellátogatott a Kerioba és itt vacsorázott, majd Peter és Jean-Paul, ők vezetik ezt a helyet, bemutattak neki és váltottunk pár igen egyszerű mondatot,majd akartam csinálni vele egy közös képet is, (de a telóm fent volt a szobámban) hogy lássátok, viszont fontosabbnak érzetem, hogy előtte én is be vigyek némi energiát és mire befejeztem elment. Szóval nem éreztem jelentőségét a megosztásnak. 

A másik ok, ami miatt ezt érezhetitek,az az hogy az elején sok gondolattal és sokaknak új dolgokkal áraztottalak el benneteket, de ez érthető is mivel akkor indítottam útjára ezt a "SuperKaz" névre keresztelt információkkal ellátott "webhajót". Ráadásul ez egy ilyen időszak, tulajdonképpen ha nem lennék egy egzotikus helyen, akkor túl sok mindenről nem is tudnék írni, azon kívűl hogy csinálom az edzéseket, de hát nem véletlenül kezdtem bele , ebbe a remélhetőleg egyre olvasottabb történetbe...

Biztos vagyok benne, ahogy haladunk előre az időben, egyre érdekesebb lesz a blogom és persze a videoblogom is, már csak amiatt is, hogy két világverseny is lesz ebben az évben, ráadásul az egyik az Olimpia lesz!

Valamint, ha már megkezdődik a formába hozási időszak és a versenyek, szerintem lesznek érdekesnek mondható megnyílvánulásaim, hangulat változásaim:)

Most pedig szeretnék pár kérdéssel fordulni hozzátok, hiszen Ti vagytok a legfontosabbak, Nektek szól ez a blog, akik olvassátok és figyelemmel követitek.

Mik az észrevételeitek,mi az ami esetleg hiányzik belőle? Sűrűbben vagy ritkábban jelentkezzem? Melyiket erőltessem jobban az írást vagy a beszédet, kérdezem ezt , hiszen a számok nem hazudnak és már 1000! megtekintése volt a videoblogomnak egy hét leforgása alatt, ami elgondolkodtató és egyben szenzációs érzés! Bátran írjatok többen és sűrűbben, ha kíváncsiak vagytok olyan dolgokra is amiről esetleg nem írok vagy beszélek, nem fogom rossz néven venni, elvégre ezért csináltam egy fórum ablakot, mondjuk sokan jeleztek felém privátban is. Egy szó mint száz, köszönöm!

Továbbra is legyetek ennyire aktívak, sok erőt merítek belőletek...

Sajnálom és egyben elnézést kérek azoktól, akik folyamatosan figyelemmel követik az oldalam, amiatt, hogy relatív rég jelentkeztem, de azért videoblogot készítettem,amit remélhetőleg megnéztetek.

Történt ugyanis, hogy egy kicsit kezdek besokalni. Tele van a lábam víz és vérhólyagokkal, megfájdult a térdem ami a sétában is zavar, és nem utolsó sorban kezdek fáradni is, mint mentálisan , mint fizikálisan. Hiányoznak az otthoniak,de legfőképpen a párom Niki illetve a "kiskutyusunk" Minnie. Tehát nem csoda , hogy egy kicsit passzívabb lettem. Előttem van az edzőm, ahogy azt mondja , Tamás még csak most kezdőik el , ami miatt elutaztál ilyen messzire, és ha jól tudom, Európa-bajnoki döntőt akarsz futni! Nos, valóban így van, óriási célokat tűztem ki magamnak erre az évre és nem fog semmi és senki eltántorítani , ennek elérésében! Nem szabad , hogy letérjek a helyes útról, profinak vallom , hát profin is kell viselkednem, összakapom magam, ígérem!

Jelenleg egy dolog van , ami aggaszt egy kicsit az pedig nem más, mint a térdfájdalmam. Holnap nagyon kemény edzésem lesz, szóval remélhetőleg a mai, igen aktív pihenésem során helyre fog jönni és akkor tudni fogom , hogy csak a megterhelés miatt jött elő , nem pedig valami más miatt , ami komolyabb problémát szülhet.

Mint ahogyan azt ígértem  az előző  írásomban , szemléltetném hogyan is néz ki egy napom Kenyában. Tulajdonképpen nem sokban tér el az otthonitól, de mégis teljesen más és ezt szeretném majd szemlélteni a mai videóblogomban is.

Reggel pontban hat órakor megszólal egy normál esetben kellemes csengőhang a telefonom , ami nevezetesen az ébresztő órám, viszont ebben a formában és szituációban a legundorítóbb hang , ami csak létezik. Miután eleget tettem fürdőszobai kötelességeimnek, magamra erőltetek még félig csukott szemmel egy pár zoknit,rövidnadrágot és egy pólót, majd kimegyek a teraszra hogy felvegyem a portól és földutaktól teljesen vörössé változott futócipőmet. Magamba szívom a még enyhén hűvös friss kenyai levegőt és szoktatom a fülem a kakasok reggeli beszélgetéséhez. Mielőtt elindulnék csinálok egy rövid gimnasztikai gyakorlatot, hogy magamhoz térjek illetve a testemet is felkészítsem arra, hogy most nem a visszafekvés következik.

Elindulok hát nagy magányomban a gondolataimmal a fejemben és csak futok és futok. Közben kezd pirkadni, egyre kellemesebb a levegő is, ahogy a nap kidugja a fejét a dombok mögül. Útközben rengeteg helyi vagy sem, mindenesetre színesbőrű futóval találkozom, olykor 1-2 , de akadnak 10-20 , vagy annál is nagyobb csoportok, ki gyorsabban ki lasabban de róják a kilométereket. Komoly forgalom alakul ki egy-egy útszakaszon, már-már jobban kell figyelni mint vezetés közben, mert nagyon egyenetlen a talaj és sok a kő. Természetesen már sikerült esnem egyik reggel, amikor még sötét volt és csúnyán megütöttem a bal vállam, meg tele vagyok sebekkel a lábamon és karomon.:(

Miután befejeztem a reggeli "ébresztőmet", lezuhanyzom és megreggelizem. Szinte mindig ugyan azt eszem, kezdem a friss gyümölcsökkel, amit pláne ha Afrikában járok teszek meg, ami többnyire mango,papaya és ananászból áll. Következik a tojásrántotta vagy tükörtojás pirítóssal, gyümölcslé. Ha végeztem kiülök a terszra és szívom magamba a D-vitamint egy tea kiséretében. Ez ám a napkezdés!

Délelőtti mixem alvásból és olvasásból áll, néha egy kisebb sétából. Ezt követi az ebéd ahol vagy halat vagy csirkét, esetleg tésztát eszem, rizzsel vagy főtt krumplival. Ezt feltétlenül le kell folytanom egy kenyai kávéval, miközben csak merengek és nem tudok betelni a látvánnyal amit a Kerio Walley nyújt!

A változatosság kedvéért nézek egy sorozatot ebéd után vagy épp alszom egy kicsit a következő edzés előtt, ami eddig hasonló vagy épp ugyan az volt mint a reggeli, de már a mai naptól ezek pálya edzések lesznek és "kicsit" fárasztóbbak!

A második edzésem után ismételten egy kisebb meló vár rám nevezetesen a zuhanyzás, mivel vagy hideg vízben fürdök vagy forróban,de én próbálok köztes megoldást találni , maradjunk annyiban ,hogy kevesebb időt töltök a fürdőszobában, mint otthon. Vacsorám az ebédhez hasonló menüből tevődik össze , majd egy kis internetezés után lefekszem aludni , hogy kipihent állapotban várhassam a hajnali nótaszót,ismét....