Életem a futás
Amikor elutazom egy edzőtáborba az minimum 3 hétnél kezdődik, a leghosszabb 2 hónap volt eddigi karrierem során. A célállomás általában magaslat vagy meleg égöv, mivel sajnos a mi éghajlati övünk nem felel meg teljesen egy közép-hosszútáv futó igényeinek, gondolok itt természetesen a téli hidegre, ha van hó , ha nincs illetve a kis országunk legmagasabb ponjaira. Nos, mikor eljutok, legtöbbször meseszép helyekre, egzotikus tájakra, vagy csak szimplán egy másik kontinensre, ami nagyon távol van az otthonomtól sajnos legtöbbször egyedül teszem vagy ha nem , akkor is sok időt töltök egyedül. Nem tudom megmondani ennek a miértjét, de így van. Szeretek a saját kis világomban élni és a néha igen fárasztó gondolataimmal lefársztani saját magam. Sokan azt hiszik/hitték , hogy egy nagyképű, beképzelt valaki vagyok, amivel persze nem is foglalkoztam/foglalkozom, mert nem érdekel ki mit gondol.Talán ezt nevezik egyéniségnek, nem tudom. Van egy sajátos stílusom azt hiszem és ez nagyon sok embernek nem tetszik. Pontosan az előbb leírtak miatt lehet ez , mivel általában annyira koncentrálok és lekötnek a gondolataim - és most persze legfőképp a futásra gondolok és a pályára amikor edzésen vagyok vagy épp versenyen - hogy néha észre sem veszem hogy vannak körülöttem emberek. Viszont mára azt vettem észre , hogy teljesen mindegy hol vagyok legyen az egy szórakozó hely vagy egy étterem, akár az utca, a gondolataim 85%a a futáson jár és ez már talán beteges. Az egy dolog , hogy a labdarúgást befejezve beleszerettem a futásba és úgy gondolom az már kiderült, hogy van némi közöm hozzá és nem volt késő elkezdeni. Az elején még szkeptikus voltam, de valahol nagyon mélyen, tudtam, hogy sikeres lehetek. Az akartam lenni, nem tudtam elképzelni, hogy úgy fogom leélni az életem , hogy nem tettem semmi maradandót, amivel emlékeznének majd rám az emberek x év múlva. Persze ne értsetek félre szép meg jó, amit ennyi idő alatt véghez vittem, de nem gondolom, hogy ez lenne az ami miatt emlékeznének rám. Még sok feladat áll előttem. Amit most írok az természetesen improvizáció, szóval ha egy kicsit elvesztetek volna akkor nem vagytok egyedül, de hogy hova is akarok kilyukadni, az most következik és ez főleg az igen népes "rajongói" táboromnak szól. Amikor elkezdtem a futást sajnos nem volt előttem igazi példakép , akire felnéztem volna és akinek lestem volna minden mozdulatát. Mondjuk egy futó akit nézek a tévében és drukkolok neki és azon ábrándozok, bárcsak én lehetnék az a krapek és én futhatnék azokkal a nagymenőkkel. Persze hazai atlétára gondolok. Mire felocsudtam már én voltam az, akit mindenki meg akar verni és az ellenségének/ellenfelének tekint és ez azt kell hogy mondjam nem volt kis teher számomra. Azt hiszem bele is rokkantam és ezt a 2008-as pekingi olimpia éve bizonyította is, amikor egy hajszálon múlott a kvalifikáció és nemhogy az nem sikerült de még a magyar bajnoki címemet sem tudtam megvédeni. Teljesen összeroppantam és emlékszem akkor ismerkedtem meg Korányi Balázzsal, aki még jelenleg is a számom országos csúcstartója és azóta is talán az egyik legnagyobb "drukkerem". Sok erőt adott a folytatáshoz és ez az , ami miatt bele kezdtem ebbe az írásomba, hogy hátha képes lehetek én is arra, hogy motiváljak fiatalokat-időseket, fiúkat-lányokat, arra hogy igenis küzdjenek és harcoljanak azért amiben hisznek, semmi sem lehetetlen, vagy ha netán nem sikerül elérni, legyen megnyugvás bennetek , hogy Ti mindent megtettetek! Én is ezt teszem, minden nap küzdök azért hogy jobb legyek, rengeteg áldozatot hozok ennek érdekében, sokszor a legfontosabb embereket bántom meg csak azért mert rosszul ment egy edzés vagy csak nagyon fáradt vagyok, szerencsére Ők tudják , hogy ilyenkor mi az ok, de esküszöm nektek nem tudom elképzelni, hogy van ember ezen a földön aki jobban akarná a sikert, mint Én! Talán ez az oka annak hogy amióta "berobbantam" a köztudatba (1,45,55) azóta kicsit görcsössé váltam. Úgy érzem , hogy a tavalyi évem visszarángatott arra az útra amin kell hogy tovább menjek és egyre közelebb kerülhessek az álmaim kapujához....
Dolgozzatok keményen és biztos vagyok benne, hogy Ti is rátaláltok a saját utatokra!