Egy kis Kenya,de már otthonról
Röviden és tömören, jó volt!
Ennyivel azért természetesen nem csaphatom össze és Ti sem ússzátok meg, de azért szerintem azok, akik rendszeres olvasóim és aktív követőim, azok nem is örülnének neki. Megérkeztem Budapestre és nem történt semmi különös az úton hazafelé illetve már otthon velem sem. Szerencsére. Sokan nem tudják, nem tudhatják, de tavaly komoly problémáim adódtak a Kenyából való megérkezésem után és kórházban kellett eltöltenem 4 napot és nem mondanám, hogy kifejezetten örmteli lett volna. A lényeg, hogy most nem ez történt és bízom benne, hogy már nem is lesz gond mindenesetre nagyon meglepődnék rajta. Voltam a téli sátorban (az atléták számára kialakított edzőpálya a téli időszakra) ahol futottam egy "laza" 4200 métert de nem szögesben és még csak nem is feltétlen az egyéni csúcsom(szabadtéri) megdöntése volt a cél, de sikerült nagyon közel futnom hozzá és nem mondanám hogy túlságosan elfáradtam volna tőle szóval egész magas szintre dolgoztam fel a keringésemet a magaslaton aminek nagyon örülök. Kedden elutazom Debrecenbe, hogy pár vizsgálatot végezzen rajtam a Doki, szerdán pedig a Sportkórházban lesz jelenésem Petinél, ahol spiro-ergometriás vizsgálatot fogunk csinálni.
Ami nagyon szokatlan volt miután megérkeztem az az időjárás volt. Mikor elutaztam melegebb éghajlatra nem volt ennyire hideg és még csak hó sem, majd Afrikában +30fok volt a hőmérséklet és a hazaérkezésemkor pedig már a nem túl fagyos -7fok, ami eléggé szokatlan volt a szervezetemnek és én sem feltétlen éreztem magam komfortosan. A mai nap már egészen kellemes , főleg a napos idő miatt, de az biztos hogy enyhébb mint az elmúlt hetekben, de ezt Ti jobban tudhatjátok. Azért remélem mihamarabb elolvad a hó és melegszik az idő.
Összeségében nagyon jól éreztem magam és hasznosnak gondolom a táborozásomat. Ha eltekintek attól, hogy voltak térd fájdalmaim és a gyomorfájásom egyéb gond nem adódott és többnyire a terv szerint tudtam dolgozni, bár legtöbbször azt is túlteljesítve.
Sokat futottam és nem kellett semmivel sem foglalkoznom csak magammal és az edzésekkel, a napjaim többnyire futással, étkezéssel-folyadék pótlással, alvással-olvasással teltek. Nem túl izgalmas és eseménydús, de nekem így is nagyon gyorsan telt az idő. A napot kerültem amikor csak tudtam mert sok energiát el tud venni és nem mellesleg könnyen meg is tud égetni, természetesen ennek ellenére most is hámlik az orrom és a hátam, hiába a krémek és az odafigyelés. Érzem hogy kicsit furcsa visszarázódni a "valóságba" amikor el kell intézni bizonyos dolgokat némelyikhez semmi kedvem és még nyűgös is leszek tőle, más meg kellemes teher, de akkor is lefáraszt. Szóval azt kell, hogy mondjam amellett hogy szeretek utazni, világot látni, új embereket megismerni azért mégis csak otthon a legjobb lenni.
Nagyon tetszettek a napfelkelték. Olyan 6:45-kor dugta ki a fejét a nap a hegyek mögül és kezdett melegedni a friss még enyhén hűvös levegő. Kialakultak az ottani szokásaim is , mivel "kicsit" a szokások rabja vagyok és komoly gondok vannak, ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy azt elterveztem, vagy ha csak nincs az reggelire amit én minden nap szoktam enni, olyankor nem jó velem összefutni. A társaság akik ugyanott laktak ahol én és többnyire európai atléták voltak, nagyon aranyosak és jófejek voltak, azt hiszem ennek is köszönhető, hogy nem untam magam halálra. A helyi emberek is rendkívül kedvesek és segítőkészek, lesték minden vágyam, gondolatom. Láttam egy nagyon szép vízesést és majmokkal is összefutottam, de ekkor természetesen hoztam a formámat és nem tudtam megörökíteni semmivel csak az agyamban elraktározni az újabb élményeket amiket összehalmoztam az elmúlt években.
Az atlétikai szövetségből szeretnének velem egy interjút csinálni a kenyai edzéseimről és az nyílván sokkal inkkább szakmai hangvételű lesz, úgyhogy nem akartam nagyon belemenni a részletekbe ebben az írásomban, ellenben megtekinthetitek majd a napokban a honlapon , amikor megjelenik a cikk, de majd a linket megtalálhatjátok a facebook pagemen illetve itt a blogomban is.