Edzőtársam a jólelkű Julius
Pár nappal ezelőtt a facebook oldalamra kiírtam , hogy mennyire szerencsés vagyok és hogy elég rossz a közérzetem stb., talán emlékeztek rá, de aki nem látta, akkor sincs nagy jelentősége, igazából csak azért említettem meg , mert ezzel kapcsolatosan szeretnék pár dolgot megjegyezni.
Történt ugyanis, hogy meglátogattam egy helyi atléta "barátomat", akit még tavaly ismertem meg az atlétikai pályán és sokat edzettünk együtt, nagy hasznomra volt a kemény munka során. Mielőtt eljöttünk Kenyából, vásároltunk neki elég sok mindent Nikivel, amire úgy gondoltuk szüksége lehet. Pénzt nem akartunk neki adni ezért vettünk táplálékot és higiéniai szereket, eszközöket.
Idén, ismét sikerült összefutnunk , szószerint értve:) és azóta elég sokat lógunk együtt, vagyis futunk és mikor kérdeztem tőle hogy még mindig ugyanott lakik-e ahol tavaly azt felelte, hogy nem mivel nagyon hideg volt és el kellett onnan jönnie. Itt csak egy mondat erejéig megjegyezném a régi ház alatt egy 2 négyzetméteres fa tákolmányról beszélünk.
Szóval, azonnal invitált az új lakhelyére, amit szíves-örömest elfogadtam.
Sajnos kevésbé voltam ennyire vidám miután megláttam hol él, és még csak nem is azzal volt a problémám, hogy milyen körülmények veszik körül, hogy nincs áram vagy fűtés esetleg az hogy csak 1 méterrel lett nagyobb a lakása, hanem az, hogy Ő csak mosolyog és büszkén "vezet körbe" vagy inkább csak invitál be és zárja be az ajtót úgy, hogy egy elhajlított szöget kissé elfordít, mivel örül neki, hogy megmutathatja nekem, mit sikerült elérnie, mert ezt bérli és megtudja kerseni az árát és téglából van! (havi 8euro)
Hajjajaj!:( Nem tudom leírni , hogy pontosan mit éreztem amíg ott voltam, de azt tudom , hogy miután eljöttem nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy mik azok a dolgok amik miatt fáj a fejem otthon és ha elhagyom Itent , ugyanúgy az lesz a legnagyobb bajom, hogy irreális összegeket költsek el havonta nem feltétlen értelmes vagy hasznos dolgokra!
Mindenesetre ma én voltam, aki invitálta Juliust, mégpedig a helyi piacra és egy kis boltba, ahol vettünk gyümölcsöt, zöldséget, rizst, cukrot és még rengeteg apróságot, amitől lesz egy kis energiája az edzésekhez. Állítása szerint még soha nem kapott,azt gondolom mondanom sem kell, hogy nem is vett ennyi mindent egyszerre az élete során. Teszek fel a facebook oldalamra képeket ahol megtekinthetitek a mai túránkat és habár a fénykép nem tudja visszaadni azt az örömöt , amit érzett mikor hazafelé tartottunk, de a szavak amiket mondott azok annál inkább!
Már én éreztem magam kellemetlenül, annyiszor megölelt és foolyamatosan csak hálálkodott, pesze nem azért csináltam , hogy istenítsen , szimplán a jó szándék vezérelt. Egyébként már a tesvérének tekint:)
Most mindezt csak azért írtam le, mert még csak egy márkásnak sem mondható póló árát költöttem el,viszont annál több mindent tudtam belőle megvenni és mégnagyobb örömöt okozni egy fiatal srácnak, akinek nincsenek szülei sem nagyszülei és keményen dolgozik meg persze edz mellette , úgy hogy alig van mit ennie, ha netán nektek is adódik az életben hasonló lehetőségetek, akkor tegyetek jót és segítsetek!
Lassan elkezdődik a visszaszámlálás azaz közeledik az utolsó hetem Afrikában. Várom is meg nem is. Várom, mert hiányoznak a szeretteim és pár dolog, de ugyanakkor annyira nagy nyugalom vesz körül és olyan jó érzés ennyi kedves emberrel találkozni akik mellett elfutok és rám kösznnek vagy intenek vagy a kisgyerekek akik mezítláb futnak utának és próbálják megérinteni a "Muzungu" kezét....Csodálatos hely ez a Kenya!